Namármost...
Köszöntök minden szerencsétlen földi halandót, aki ide tévedett. Egy bekezdéssel odébb bárki elolvashatja, mit hozott ki belőlem az ihletett pillanat, midőn elkezdtem írni magamról...

1992. márciusában, egész pontosan 19-én születtem. Minden akaratom ellenére. Végtére is, miért akartam volna a megadott időpont környékén, cirka két héttel előbb (mint az összehozott időpont) megszületni, mikor odabent, a jó melegben, kaja-pia dúsában tengethettem napjaimat? Azt hiszem, ez örök éltű kérdés. Mikor hazahoztak a kórházból szüleim, március végén, szakadt a hó. Rossz ómen. Hát igen, az anyatermészet előtt nem sok minden maradhat titokban... Péel, az sem, hogy mi lesz ebből a szerencsétlen emberpalántából.

Földi pályafutásom kezdetét közvetlenül követő, pelenkás korszakomról bőven elég annyit tudni, hogy nem voltam én rossz babuci, csak szerettem a kihívásokat. Kedvenc időtöltésem állítólag az volt, hogy ha belilult is a fejem az erőlködéstől és szétszakadtak a lábaim, akkor is meglógtam (kimásztam) a kerítéses kis ágyikóból. Nem véletlendül mondják sokan: nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés.

És (ezzel csak nekem szabad mondatot kezdeni, mert ugyebár, amúgy nem) eljött az idő, mikor iskolába kellett járnom. Kezdésnek elsőbe. Örök hálám hajdani osztályfőnöknőmnek, valamint a másik tanárnőnek, akik megtanítottak erre-arra, és tolerálták folytonos okoskodó stílusomat {megj.: ez még ma is megvan ám:)}. Szintúgy nem voltam rossz gyerek, bár kissé picsultam. Nade kérem szépen, az dobáljon itt nekem sziklákat, aki elbírja, nomeg aki tökéletesen elégedett alsóbéli viselkedésével, teljes mértékben...

Pár évvel később eljött az alternatív teszt. Hajdani nagyon jó barátnőmmel külön osztályba kerültünk, sajna. Az ötödiket új osztálytársakkal kezdtem, bár sokakkal csak folytattam rögös utamat eddig a pillanatig, mikor is keletkezik "önéletrajzom" - neked, kedves szerencsétlen idegen, ez már mind történelem. Mármint az írás pillanata.
Tehát, felsős lettem. Mivel nem sokat tudok írni eme korszakomról, átlépve pár évfolyamot, elérkezünk a hetedikbe. Amikor is bejött tantárgyként a kémia és fizika. A tanárok nagyon szerettek. Felbujtani. Versenyzésre. Éljenek a tőmondatok. Matek, kémia, fizika, számítástechnika. No és a felsorolások is viva, mindörökké, amen.
Jelenleg még nyolcadikas vagyok keményen, túl a felvételin {megj.: igeeen, simán bent vagyok mindenhol:D}, túl minden fizikaversenyen... Két kémia eredményére várva, előttem még valami angolos dologgal, illetve egy számtech levelezős utolsó fordulóját (hamarosan) alkotva. Honlapot szerkesztgetve.

Tudom, köszönöm. Nem kérek a részvétből. Tisztában vagyok menthetetlen hülyeségemmel. Ezen túl hangulatfüggő vagyok. Ha jó a kedvem, nem, nem tapsolok, csak ontom a hülyeséget {megj.: lásd pont itt, illetve feljebb, esetleg lefelé}, ha nem, mindenkit bántok és kritizálok (szééép, mi?:)). Elméletileg korosztályomat megelőzöm gondolkodásmódommal, alsó óta. Péel, írásom alapján megtippeltek 30-nak (kép, évszámok nélkül...). Bánt, hogy ennyire "öregnek" néznek... :D Ezen túl nagyon toleráns, megértő, néha még együttérző is vagyok. Változatlanul szeretek okoskodni. Az idei tényállás szerint hangyász (pszichológus), illetve (előbbi mellett) elismert írónő szeretnék lenni. Ami érdekel, az a biosz-kémia, írás, festés-rajzolás, sárkányok, gitározás (bár még időhiányban vagyok kicsit), honlapszerkesztés (nem csak géportálon), Szegázás. Asszem, ennyi. Tömören, röviden, hülyeségekkel tarkítva.
Ja, és egy fontos infó: mikor valaki hülyeségeket írt, hasonló stílusban, én követtem el...

Íródott: 2006. április 6., 16 és 16:40 között. Kábé. Álá Rizsalány sztájl, plíz élvezni máj egetrengető színvolú vrájting. Emilben és MSN-en egyaránt a csozsuzsi@freemail.hu címen lehet elérni, zargatni, zaklatni, bombázni, és társaik.

Tisztelni és imádnivaló szerkesztők egyike:
Szega és road-fan Rhyselane