Háj Evrivan!

Most télleg foglaljam össze nemes 20 évnyi életem 20 sorba?! :D Teszek rá egy kétségbeesett kísérletet. No lássuk csak…

Szal, HELÓ! Marci vagyok, a zenekarral egy húron pendülő, de abban a  4 húrost pengető, avagy a basszgitáros. (Táncban a hátsó sor és/vagy félkör meghatározottan bizonyos hányada…) J

Világéletemben szerettem a zenét (meg a focit, de ezt most nem ide kell), meg szüleim is, így alsós koromban már kalimpáltam a zongorán felmenőim fülei legnagyobb örömére, és szegény kerületi zenesulis tanárnőt is egy lépéssel közelebb vittem a szívrohamhoz, az tuti. Aztán kis időre rá, megesett rajta a szívem, és otthagytam az iskolát. Nomeg, a szolfézs se nőtt a szívemhez, minek utána gőzöm se volt róla 10 évesen, hogy mi ez a gé meg fisz meg moll és á, amikor mi áltiban csak szolmizálni tanultunk…

Úgy másodikos korom körül láthattam valahol néptáncot és már nem emléxem az egzakt körülményekre, de az már történelem, hogy második félévtől ex osztálytársnőmmel a vasasban megkezdtem táncosi pályafutásom. Aztán át a bihariba, s szépen, cseppként kezdve a szamárlétrán fel, és immár a felnőtt együttes tagjaként koptatom a világot (és allergiásként megjegyezve: port) jelentő deszkákat.

Közben 9.es koromban elhatároztuk akkor még friss- (mostmár volt) oszttársaimmal, hogy alapítunk zenekart. Émmeg már korábban is kacérkodtam a gondolattal, hogy basszerozni kéne, mert a zenét még mindig szeressük és azt éppen nem vállalta el senki, ráadásul nekem az áll legközelebb az egyéniségemhez.

Hogy miért? Hosszú és rögös életem során mindig is az elismertségre vágytam, nem pedig az ismertségre. Ezért is nem vagyok szólógitáros, dobos, szintis, konferanszié vagy éppen vőfély, mert arra ott vannak olyan emberek, akik szeretnek kitűnni. A basszer meg akkor jó, ha észrevehetetlenül teszi a groove-ot a zene alá! Vagyis, ha mindenki kamut játszik, mégis üta zene… ;)

Ja, abból a zenekarból persze nem lett semmi, csak nekem egy basszgitár. J Egyébként jelenleg főállású naplopó vagyok, ugyanis miután a Berzsenyiben leérettségiztem, nem vettek fel egyetemre. Aztán kimentem Angliába, ahonnan márciusban jöttem haza. Brightonban majdnem fél évig rontottam a friss tengeri levegőt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy ott is hódoljak hobbimnak, a FOTÓZÁSnak. Ha fotógép van a kezemben, egyszerűen más a világ! J De nem úgy… ;)

Ja, ha nincs kép mellékelve, akkor én vagyok az, akinek nagyon olyan haja van, mint aki autó helyett gyengeáramot vezet…

Yeee! Te, nem lehet, hogy rokonok vagyunk távolról? Na mindegy. részvét az allergiához. Legalább tudja majd mindeni, mivel lehet elkergetni X). Most ihlet híján vagyok, szóval azt hiszem, ennyi a megjegyzésekből.... :D